Amikor egy nő és egy férfi összeköti az életét az számos kultúrában nagy ünnepélynek számít, hiszen a lányból asszony, a fiúból igazi férfi, családfő lesz. Az esküvők is nagyon sokfélék lehetnek országonként, kultúránként, de akár országon belül tájegységenként is. A teljesség igénye nélkül igyekeztünk összegyűjteni néhány a mi kultúránktól és hagyományainktól eltérő esküvői szokást, sajátosságot.
A szerelemből köttetett házasság nem egy új keletű dolog és van, ahol a mai napig nem is szorgalmazzák ezt, hiszen honnan is tudhatnák a tapasztalatlan fiatalok, hogy ki az, aki igazán hozzájuk való, akivel békében, harmóniában le tudnak élni egy egész életet. Ez elsősorban az Ázsiai országokra jellemző. A keleti kultúrákban a házasság hagyományosan nem több, mint egy társadalmi intézmény, amelynek fő célja, hogy egyben tartsa a társadalmat, ezért is kell érzelmektől mentesnek lennie, hiszen vannak ennél sokkal fontosabb szempontok is, ilyen a vagyon, a származás és nem utolsósorban a horoszkóp. A szokások mellett a színeknek is nagy szerep jut keleten.
Esküvő Japánban
A japán menyasszonyt a talpától a feje búbjáig fehérbe borítják, így szimbolizálva hajadon státuszát az égiek felé. Fehér kimonót és egy jókora bonyolult fejdíszt adnak rá, melyre számos díszítés kerül még, ami jó szerencsét hoz a házasulandó párra. A kimonóra egy fehér csuklyát is erősítenek, ami megvédi a lányt a „féltékenység szarvaitól”, a leendő férj édesanyja részéről. A vőlegény hagyományos fekete kimonót visel ilyenkor.
Miközben a pár esküszik, a két család szemben áll egymással. Három, vagy kilenc csésze szakét fogyasztanak el rituálisan, ezután tekintik a párt házasnak. A fogadásra a menyasszony piros kimonóba öltözik, később pedig nyugati stílusú talárt ölt.
Esküvő Kínában
Kínában hatalmas változások mennek végbe az elmúlt évtizedekben, ami kihat az esküvőkre is,egyre inkább elterjedtebbek a nyugatias esküvők, ám a hagyományok őrzése még mindig elsődleges szempont. A legfontosabb tényezőnek a csillagok állásást tekintik, így ehhez igazítanak mindent. Kínában gyakorta az esküvőt hosszas tárgyalás előzi meg, akár csak egy fontos üzlet megkötése előtt. A vőlegény családja egy közvetítővel formanyomtatványt küld a kiszemelt lány családjának, amelyen a leendő menyasszonynak órára pontosan meg kell adnia a születési dátumát. Ezt a dokumentumot a fiú családja három napig őrzi az ősi házi oltár előtt és amennyiben ez idő alatt veszekedés, baleset vagy bármilyen baljóslatú esemény történik, akkor egy asztrológus szakértő dönti el, hogy a horoszkóp alapján összeillik-e a két fiatal.
Számunkra a legkülönösebb esküvői szokás szintén a kínaiakhoz köthető az úgynevezett „házassági siratódal” éneklése, amely csak Kína egyes területein terjedt el. Az esküvő előtt egy hónappal a menyasszony egy órán át sír, majd tíz nap múlva csatlakozik hozzá az édesanyja, újabb tíz nap múlva pedig a nagyszülei, a nővérei és a nagynénjei is rázendítenek, mígnem a menyasszony pityergése egy többszólamú sírásba nem torkollik. (Szerintem a zsebkendő gyártok találták ki ezt) A pataknyi sírás oka az elszakadás a régi családtól. Az esküvőn aztán úgy, mint Japánban itt is a színek dominálnak és minden pirosba borul, a meghívóktól kezdve a menyasszonyi ruháig, mert ez az öröm, a jólét és a szeretet színe.
Esküvő Európában
Ha fura esküvői szokásra vagyunk kíváncsiak, nem is kell olyan távolra tekintenünk. Elég csak az öreg Európában szétnézni, például a Skandináv félszigeten. Svédországban máig él egy játékos esküvői szokás, nevezzük „puszilkodásnak”. Amikor a fogadáson a menyasszony kimegy a mosdóba, akkor a nők bármikor megpuszilhatják a vőlegényt, illetve a férfiak pedig a menyasszonyt, amint a vőlegény látótávolságon kívül kerül. Mindkét esetben jókora tömeg szokott kialakulni.
A menyasszony rablás nem csak hazánkban elterjedt, Skóciában is hagyományai vannak az ara eltulajdonításának. Skóciában az a hagyomány, hogy az esküvő előtt úgymond „befeketítik” a menyasszonyt. A barátok, rokonok egy nagy vödörben összekevernek mindenféle undorító anyagot (tojást, különféle szószokat, zöldségeket, madártollat stb.), ami fekete, szurokszerű eleggyé válik, majd ezzel nyakon öntik a leendő arát. Ezek után körbehurcolják a városban, betérnek vele a helyi pub-ba, hogy mindenki lássa a nem túl szalonképes menyasszonyt. Gyakran a vőlegényt is alávetik ennek, mert a skótok úgy vélik, hogy ez a kezdeti kellemetlenség később szerencsét fog hozni az ifjú párra, hiszen ennél nagyobb megaláztatás várhatóan már nem fogja érni őket közös életükben, így a felmerülő gondokat sikeresen oldják majd meg.
Ahogy a mondás is tartja: ahány ház, annyi szokás és ez nincsen másképpen az esküvői hagyományokkal kapcsolatosan sem. A kultúrák hagyományainak sokszínűsége is csak érdekesebbé, színesebbé tesz minket, embereket.
You must be logged in to post a comment.